- A kutatók egy új lehetséges kezelést vizsgáltak, amely a ramucirumab és a pembrolizumab gyógyszereket kombinálja az előrehaladott nem kissejtes tüdőrák kezelésére.
- Azt találták, hogy ez a kombináció 31%-kal növelte a túlélési arányt a jelenlegi ellátási színvonalhoz képest.
- A kutatók azt mondják, hogy eredményeik további vizsgálatot tesznek szükségessé ennek a lehetséges új kezelésnek a kapcsán.
Az előrehaladott nem-kissejtes tüdőrák (NSCLC) oka
Az NSCLC 5 éves túlélési aránya között van
Az NSCLC új kezelési lehetőségeire összpontosító kutatás segíthet a túlélési arány és a betegek kimenetelének javításában.
A közelmúltban a kutatók randomizált II. fázisú vizsgálatot végeztek a gyógyszerek kombinációjával: ramucirumab és pembrolizumab (RP).
A ramucirumab egy vaszkuláris endoteliális növekedési faktor receptor-2 (VEGFR-2) inhibitor, és az erek kialakításához szükséges enzimek blokkolásával fejti ki hatását.Másrészt a pembrolizumab egy immunterápiás gyógyszer, amelyet immunellenőrzőpont-gátlóként ismernek.
A tanulmányból a kutatók azt találták, hogy az RP-vel kezelt betegek túlélési aránya 31%-kal nőtt a jelenlegi standard-of-care (SOC) kezelésben részesülő betegekhez képest, beleértve az immunkontrollpont gátlást (ICI) és a platina alapú kemoterápiát.
"Ez egy érdekes, randomizált II. fázisú vizsgálat 136 olyan betegen, akiknél korábban sikertelen volt az immunterápia és a platina alapú kemoterápia."Prof.Tony Mok, a Hongkongi Kínai Egyetem Klinikai Onkológiai Tanszékének elnöke, aki nem vett részt a vizsgálatban, elmondta a Medical News Today-nek.
„Az anti-VEGF(R) koncepciója immunterápiával kombinálva nem új. Az IMpower150 a legnagyobb III. fázisú vizsgálat [az ilyen kezelésekről eddig, és] kimutatta, hogy a taxol/carbo/atezo/bevacizumab első vonalbeli terápiaként jobb, mint a taxol/carbo/bevacizumab” – tette hozzá.
"A jelenlegi tanulmány az első utalást tesz az ilyen kombináció hatékonyságára olyan [előrehaladott, nem-kissejtes tüdőrákos] betegeknél, akik korábban immunterápiás kezelésben részesültek."
— Prof.Tony Mok
A tanulmány a Journal of Clinical Oncology folyóiratban jelent meg.
Hogyan változtatta meg a kezelés az eredményeket
A tanulmányhoz a kutatók 136 olyan beteget vontak be, akik korábban standard kezelésen estek át, beleértve a platina alapú kemoterápiát és az NSCLC vagy a visszatérő betegségek immunterápiáját.
A betegeket véletlenszerűen vagy nyílt elrendezésű, 10 mg/ttkg dózisú ramucirumabra, 21 naponként egyszeri 200 mg-os pembrolizumabra, vagy a vizsgálók által választott standard kemoterápiára osztották be.
A kezelést addig folytatták, amíg a betegség progressziója a kezelésre adott válasz hiányát, a tünetek romlását, elfogadhatatlan toxicitást, a kezelés 84 napot meghaladó okból bekövetkező késedelmét vagy a beteg választását jelezte.
A betegeket a kiinduláskor és a kezelés első évében hathetente, majd 12 hetente végezték el a daganatos képalkotáson a betegség progressziójáig és a kezelés leállításáig.
Végül az RP-vel kezelt betegek átlagos túlélési ideje 14,5 hónap volt a kezelést követően, szemben az SOC-kezelésben részesülők 11,6 hónapjával.
A kutatók megjegyezték, hogy a progressziómentes túlélés mediánja 4,5 hónap volt az RP-vel kezeltek körében, és 5,2 hónap az SOC-kezelésben részesülőknél.Az objektív válaszarány – vagy más szóval azon betegek százalékos aránya, akiknek állapota javult – 22% volt az RP és 28% az SOC esetében.
Míg az RP-csoportban a betegek 42%-a tapasztalt kezeléssel összefüggő nemkívánatos eseményeket.Ez az arány 60% volt az SOC-n lévők esetében.A nemkívánatos események között a kutatók a kezeléssel összefüggő haláleseteket is figyelembe vették, amelyek közül három az RP-csoportban, négy pedig az SOC-tól.
A cikk írásakor a kutatók megjegyezték, hogy 96 halálesetről számoltak be.A 40 túlélő közül a túlélők átlagos követési ideje 17,9 hónap volt, és a legtöbbet RP-vel kezelték.
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az RP-terápia javítja az NSCLC műtéti arányát az SOC-hoz képest, és további értékelésre van szükség.
Mögöttes mechanizmusok
Arra a kérdésre, hogy az RP-terápia hogyan vezethetett a túlélési arány növekedéséhez az SOC-betegekhez képest, Dr.Karen Reckamp, a Cedars-Sinai Medical Center Orvosi Onkológiai Osztályának igazgatója és a tanulmány vezető szerzője az MNT-nek elmondta, hogy több szempont is megmagyarázhatja a ramucirumab és a pembrolizumab kombinációjából eredő halálozási kockázat csökkenését.
"Először is, a betegek korábban tumorválaszt adtak az immunellenőrzési pont gátlására, és a VEGFR2-gátlással kiegészített antiangiogén beavatkozás elősegítheti a dendritikus sejtekre és a citotoxikus T-limfocitákra gyakorolt közvetlen hatást a daganatellenes immunhatás fokozása érdekében" - mondta.
Dr.Reckamp azt is felvetette, hogy ez a gátlás növelhette az immunsejtek azon képességét, hogy beszivárogjanak a tüdőrák daganatokba a szervezetbe.
„A [ramucirumab és pembrolizumab] kombinációs terápiája révén a túlélés progressziója utáni meghosszabbodását tapasztaljuk, amely a kezelés korai szakaszában jelentkezik” – tette hozzá.
További kutatásra van szükség
Amikor az eredmények korlátairól kérdezték, Dr.Reckamp azt mondta:
„Fontos, hogy a betegek több mint 2/3-a docetaxelt és ramucirumabot kapott a gondozási terápia standardjaként, ami azt jelzi, hogy ebben a helyzetben a legaktívabb kezelést a kontrollkarban lévő betegek többsége kapta. Ezenkívül az általános túlélési alcsoport-elemzés minden alcsoportban előnyös volt, beleértve a PDL1 expressziós szinteket is.
Az MNT azt is megkérdezte dr.Nézze meg, mit jelenthetnek ezek az eredmények az NSCLC kezelésében.Elmondta, hogy bár az adatok „érdekesek”, a jelenlegi gyakorlat megváltoztatásához nem elegendőek.
Az egyik ok szerinte a mintanagyság volt.Mindössze 136 beteg túl kevés ahhoz, hogy heterogén populációt kezeljünk.Az általános túlélési arányok különbsége lehet, hogy közvetlenül a kezelésnek tulajdonítható, de nem is, tette hozzá.
Dr.Mok szerint bölcs dolog lenne megvárni a III. fázisú vizsgálati eredményeket, mielőtt ezt a sémát alkalmaznák a klinikai gyakorlatban.
