- Egy új elemzés azt sugallja, hogy nőtt a kórházban szerzett, antibiotikum-rezisztens fertőzések számaaz Egyesült Államokban a járvány idején.
- Az antibiotikum-rezisztencia kiugrása a kórházakban különösen magas volt a COVID-19-ben szenvedő betegek körében.
- A kutatók azt feltételezik, hogy részben az antibiotikumok fokozott felírása és a válság alatti fertőzéskontroll csökkenése lehet a felelős.
- Ezzel szemben a közösségből származó rezisztens fertőzések gyakorisága csökkenni látszott a járvány alatt.
Idővel a baktériumok és más mikroorganizmusok ellenállóvá válhatnak
2019-ben
Az antibiotikumok túlzott felírása és a rossz fertőzéskontroll elősegíti a gyógyszerrezisztencia kialakulását.
Aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a COVID-19-hez kapcsolódó másodlagos fertőzések kezelésére fokozott antibiotikum-használat felgyorsította az AMR-ek kialakulását, de a közvetlen bizonyítékok hiányoznak.
Egy új amerikai tanulmány szerint a világjárvány megnövelte a kórházban szerzett AMR-fertőzések arányát a járvány előtti szinthez képest.
A szerzők eredményeiket az idei Európai Klinikai Mikrobiológiai és Fertőző Betegségek Kongresszusán (ECCMID) jelentették be, amelyre április 23. és április 26. között került sor Lisszabonban, Portugáliában.
Ellenállás a járvány előtt és alatt
A kutatók 2019. július 1. és 2020. február 29. között 271 amerikai kórházban hasonlították össze az AMR-fertőzések arányát a 2020. március 1. és 2021. október 30. közötti aránnyal.
A kórházi felvételek teljes száma a pandémia előtti időszak 1 789 458-ról 3 729 208-ra nőtt a világjárvány idején.A legalább egy AMR-fertőzéssel rendelkezők száma 63 263, illetve 129 410 volt.
Összességében az AMR-arány 3,54/100 felvétel volt a világjárvány előtt, és 3,47/100 felvétel a világjárvány alatt.
Ez az arány azonban 4,92 volt azoknál a betegeknél, akiknél pozitív lett a SARS-CoV-2, amely a COVID-19-et okozó vírus.
A SARS-CoV-2-re negatív tesztet végzők körében ez az arány 4,11 volt, míg azoknál, akik nem kaptak tesztet, 2,57.
Kórházban szerzett fertőzések
A kutatók azt is megvizsgálták, hogy a betegeknél a fertőzés a kórházba kerülés előtt vagy után alakult-e ki.
Azokat a fertőzéseket, amelyeket a kórházi laborban tenyésztettek ki a felvétel után 2 nappal vagy kevesebbel, „közösségi kezdetnek”, azokat pedig, amelyeket több mint 2 nappal a felvétel után tenyésztettek ki, „kórházi kezdetnek” határozták meg.
A közösség által kiváltott AMR aránya a világjárvány előtti 2,76-ról a világjárvány alatti 2,61-re csökkent.
Azoknál a betegeknél, akiknél a fertőzés a kórházban kezdődött, az AMR-arány azonban 0,77-ről 0,86-ra nőtt.
A kórházi AMR-arány a SARS-CoV-2-re pozitív eredményt adók körében volt a legmagasabb, 2,18 100 felvételenként.
"Ez valószínűleg több tényezőt tükröz a járvány során, beleértve a COVID-19-betegek lehetséges súlyosabb betegségét, a hosszabb kórházi tartózkodási időt, valamint a fertőzések elleni védekezést és az antimikrobiális kezelési gyakorlatokat, különösen a világjárvány korai szakaszában" - mondta a betegek egyike. a szerzők, dr.Karri Bauer, a Merck gyógyszergyárral dolgozó gyógyszerész.
Dr.Bauer a Medical News Today-nek elmondta, hogy a járvány előrehaladtával a klinikusok jobban megértették, mely betegeknél van kitéve a bakteriális fertőzések kialakulásának.
„Mindig fontos, hogy a fertőzések elleni védekezés és az antimikrobiális kezelés optimalizálva legyen a kórházi fertőzések minimalizálása érdekében” – mondta Dr.Bauer.
„Elengedhetetlen az AMR értékelésének folytatása, és stratégiák meghatározása ennek a globális egészségügyi fenyegetésnek a mérséklésére” – tette hozzá.
Felesleges felírás
Dr.Aaron E.Glatt, az orvostudományi osztály elnöke és a Mount Sinai South Nassau fertőző betegségekkel foglalkozó vezetője (Oceanside, NY) azt mondta, úgy véli, hogy a járvány idején a kórházakban felírt antibiotikumok számának növekedése hozzájárult a rezisztencia növekedéséhez.
"Ha ezt nem kezelik, hosszú távú következményei lehetnek" - mondta dr.Glatt, aki nem vett részt a vizsgálatban.
„Természetesen a COVID-19-ről szerzett ismereteink óriási mértékben javultak, és az új COVID-19-fertőzés kezelésére nem szükséges normálisan antibiotikumot felírni” – mondta az MNT-nek.
Hozzátette, hogy valószínűleg más tényezők is hozzájárultak a világjárvány alatti rezisztencia növekedéséhez, beleértve a hosszabb kórházi tartózkodást, valamint a súlyos COVID-19-ben szenvedő betegek másodlagos bakteriális és gombás fertőzéseit.
A szteroidok és más immunszuppresszív szerek nagymértékű használata is közrejátszhatott, mondta dr.Glatt.
„Úgy gondolom, hogy az orvosok sok tanulságot tanulhatnak ebből a járványból, amelyek mérsékelhetik a rezisztencia kialakulását a jövőbeni járványok során” – mondta.
Az orvosok nem írhatnak fel antibiotikumot, ha nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy szükség van rájuk, vagy jótékony hatású – mondta dr.Glatt, aki az Amerikai Infectious Diseases Society szóvivője:
„[M]ha nagyon nehéz figyelni és semmit sem tenni egy nagyon beteg betegért, néha valóban jobb, ha nem teszünk semmit, mint a nem megfelelő terápiát, mert kétségbeesett. Az orvostudomány alapszabálya továbbra is megmarad – Primum non nocere –, először is, ne árts.”
